Antioxidáns védelem flavonoidokkal

Antioxidáns alatt leggyakrabban az élő szervezetben, illetve a táplálékban található, természetes vagy mesterséges vegyületeket értjük. Ezek az anyagok rendszerint szerves vegyületek.
Az antioxidáns védelem az élő szervezet legfőbb védekezési mechanizmusa az oxidációval szemben.

A XXI. században élő ember számára az egészség szinte ismeretlen kifejezés, mely nemcsak a betegség hiányát jelenti, hanem a megelőzést és a testünk, lelkünk karbantartását is.
Felmérések szerint a magyar felnőtt lakosság közel 60%-a szenved szív- és érrendszeri problémáktól.
Kockázati tényezők: túlsúly, dohányzás, drog, túlzott alkoholfogyasztás, nem megfelelő táplálkozás, mozgáshiány, betegségre való hajlam és a stressz.
A szív- és érrendszeri betegségek mellett sajnos igen sok ember, köztük fiatalok és gyerekek is küzdenek a rosszindulatú daganatos betegségekkel is. Ezen problémákra való hajlam ugyan örökletes, de kialakulásuk ellen mi is tehetünk valamit. Amennyiben szervezetünket a legkevésbé tesszük ki a környezetünk káros hatásainak, úgy a nem kívánt betegségek kialakulásának lehetőségét is csökkenthetjük. Nagyon fontos lenne, hogy ne csak akkor forduljunk orvoshoz, természetgyógyászhoz ha már kialakult egy komoly probléma, hanem még a megelőzés stádiumában. A prevencióra, megelőzésre nagyobb hangsúlyt kellene fordítani, melyekre különösen alkalmasak lehetnek a napjainkban kapható, jó minőségű és ellenőrzött étrend-kiegészítő készítmények, melyeket megtalálhatunk gyógyszertárakban, drogériákban és bioboltokban is. Az ilyen típusú termékek olyan speciális eljárással készülnek, melynek eredményeképpen a gyümölcsökben lévő flavonoidok, antioxidánsok és resveratrol a legmagasabb biológiai tulajdonságokkal bírnak.
A gyümölcsökben lévő vitaminok, ásványi anyagok és rostanyagok így a legkisebb károsodás nélkül kerülhetnek szervezetünkbe. Az ilyen termékek fogyasztásával olyan kiváló étrendi tulajdonságokkal rendelkező hasznos anyagokhoz jutunk, melyekhez más esetben naponta több kilónyi gyümölcsöt kellene elfogyasztanunk ahhoz, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű antioxidánshoz és flavonoidhoz jussunk.

Általános megfogalmazás szerint antioxidáns az a molekula, amely az oxidálandó anyaghoz képest alacsony koncentrációban van jelen, és jelentősen lassítja vagy teljesen meggátolja annak oxidációját. Az antioxidánsok hatásának erőssége az ún. indukciós idővel jellemezhető. Minél hatékonyabb egy antioxidáns, annál hosszabb az indukciós periódus, annál később következik be a megtámadt molekula oxidációja.

Az antioxidánsok hatásmechanizmusuk szerint első- vagy másodrendűek lehetnek.Az elsőrendű, vagy más néven láncmegszakító antioxidánsok olyan vegyületek, melyek semlegesíteni képesek a lipid szabad gyököket, elsősorban azáltal, hogy hidrogén átadásával megszűntetik azok gyök állapotát és kevésbé reaktív vegyületeket, hoznak létre. Ezek a relatíve stabil vegyületek már nem képesek a lipid peroxidáció propagációjában részt venni, ezért a láncreakció megszakad. Az elsőrendű antioxidánsok az indukciós periódusban hatnak, jelenlétükben az oxidáció később kezdődik el. Az elsőrendű antioxidánsok főleg fenolos szerkezetű molekulák, tokoferolok (E-vitamin hatású vegyületek), galluszsav és származékai, flavonoidok és egyéb komponensek.

A másodrendű, vagy preventív (megelőző) antioxidánsok az előbbitől eltérő módon akadályozzák meg a lipidek oxidációját, például gátolják az iniciációt (a lipidperoxidáció első lépését) azáltal, hogy önmaguk oxidálódnak a lipid molekulák helyett, vagy a reakciók során keletkező átmeneti és végtermékeket alakítják át nem-toxikus formává, például redukcióval. A természetes antioxidánsoknak ebbe a csoportjába tartoznak a foszfolipidek, amelyek az elsőrendű antioxidánsokkal szinergizálnak, vagy a citromsav.

Az antioxidánsokra alapvetően jellemző, hogy legtöbbjük többféle hatásmechanizmuson keresztül is képes gátolni az oxidációt, és sok esetben egymással szinergizálva hatnak. A szinergizmus jelen esetben azt jelenti, hogy a két vagy több egymás mellett jelenlévő antioxidáns molekula együttes antioxidáns hatása sokkal nagyobb, mint ha az egyes molekulák hatását csak matematikailag összegeznénk. Ennek a jelenségnek az oka a következő: amikor az antioxidáns molekula megakadályozza a célvegyü1et oxidációját, a kémiai szerkezete átalakul. Ahhoz, hogy a következő célmolekulát is képes legyen megvédeni, vissza kell alakulnia az eredeti formájába. Ebben segítenek az adott rendszerben jelenlévő más antioxidánsok. Egyes antioxidánsokra az jellemző, hogy inkább acélmolekula védelmét képesek hatékonyan ellátni míg mások inkább az átalakult szerkezetű antioxidánsokat tudják jobban regenerálni, vagyis eredetei alakjukat visszaállítani. Ha sok antioxidáns molekula van egy rendszerben, minden szükséges folyamathoz meg lesz az a molekula, amely a leghatékonyabban látja el azt a feladatot. Így tehát az egyes antioxidánsok képesek a többiek hatását erősíteni.

A szabad gyökös reakciókkal szembeni antioxidáns védelmi mechanizmus enzimes és nem- enzimes elemekből áll, melyek egy része csak a növényekben szintetizálódik (vitaminok, flavonoidok) és a szervezet csak a táplálékból képes felvenni, másokat -elsősorban enzimeket, glükózt, húgysavat- az állati és az emberi szervezet is képes előállítani.

Az enzimek fehérje természetű molekulák. Az élő szervezetben lejátszódó valamennyi kémiai-biokémiai reakciót enzimek katalizálnak. E biológiai katalizátoroknak az a fő tulajdonságuk, hogy lehetővé teszik a két vagy több reagálandó vegyület találkozását.

Optimális elhelyezkedést biztosítanak a vegyületeknek, így lehetővé teszik a molekulák közötti reakciókat. Az élő szervezetekben, a kémiai reakciók enzimek nélkül nem mennek végbe. Az enzimekre még jellemző az is, hogy önmaguk nem alakulnak át a reakciók során. Az antioxidáns védelmi rendszer legismertebb tagjai a kataláz, a glutation-peroxidáz, és a szuperoxid-dizmutáz nevű enzimek, melyek a különbözo szabad gyökök átalakítását végzik.

Fontos tagjai a védelmi mechanizmusnak azok a molekulák is, melyek a toxikus anyagok szervezetből történő kiürítését végzik, valamint a biomolekulák, elsősorban a genetikai örökítő anyag, a DNS szerkezetében bekövetkezett károsodásokat kijavító ú.n. repair javító enzimek.

A kis molekulájú antioxidánsok közé tartoznak a jól ismert vitaminok közül a C-, az E- és az A-vitamin, valamint ez utóbbi pro-vitaminja, a j3-karotin. A hétköznapi ember is tisztában van vele, hogy ezeket a vitaminokat növényi élelmiszereinkből tudjuk felvenni, kivéve az A- vitamint, amely állati eredetű élelmiszerekben található nagy mennyiségben. A vitaminokon kívül egyéb molekulák is viselkedhetnek antioxidánsként. Ilyen vegyületek többek között a flavonoidok a fenolsavak és származékai az izoflavonoidok, a fitinsav, néhány kéntartalmú aminosav, a redukált glutation, a szelén, bizonyos körülmények között a glükóz, a húgysav, a bilirubin, az ubikinon (QIO), a liponsav. Ezek közül néhányat a növényi élelmiszerek nagy mennyiségben tartalmaznak ezért a zöldség- és gyümölcsfélék rendszeres fogyasztása jelentősen hozzájárul a szervezet prooxidáns/antioxidáns egyensúlyának fenntartásához. Prooxidánsok azok a vegyületek, melyek a molekulák oxidációját idézik elő, például a korábban bemutatott szabad gyökök.

Az antioxidáns vitaminok forrásai

E-vitamin:
növényi olajok, olajos magvakból származó hidegen sajtolt olajok
zöldségek, gyümölcsök
marhahús, baromfi, hal

C-vitamin:
gyümölcsök: citrusfélék, szamóca, csipkebogyó
zöldségek: paradicsom, leveles zöldségek, savanyított káposztafélék

Karotonoidok:
ß-karotin: sárga-narancssárga zöldségek és gyümölcsök, sötétzöld leveles zöldségek

Zöldségek
ß-karotin: sárgarépa
likopin: paradicsom
lutein, zeaxantin: sötétzöld levélzöldségek
ß-kriptoxantin: citrusfélék

A-vitamin:
csirke-, marha,- sertés- és libamáj, májkészítmények, zsíros sajtok, tojássárgája, tejszín

Az aszkorbinsav (C-vitamin) vízoldékony vitamin, elsősorban elsőrendű antioxidánsként hat, megvédi a sejteket egymástól elválasztó membránokat, és a lipideket a szabad gyökök károsító hatásától. Számos szabad gyök befogására képes. Az aszkorbinsav szinerg kölcsönhatásban van az E-vitaminnal, és regenerálni képes azt. Gátolja a dohányfüstben jelenlévő károsító, oxidációt előidéző anyagok hatását.

A tokoferolok (E-vitamin hatású anyagok) a legfontosabb lipid fázisú antioxidánsok. A különféle tokoferol jellegű vegyületekre jellemző, hogy a molekulában levő oldallánc zsíroldékony, a gyűrűs szerkezetű rész vízben oldódik, tehát víz-zsír fázishatáron elhelyezkedve mindkét közegben képes kifejteni az antioxidáns hatást. Egy tokoferol molekula ezer lipid molekulát képes megvédeni az oxidációtól.

Az aszkorbinsav mellett a cisztein és a redukált glutation is képes regenerálni az egyes tokoferol vegyületeket.

A karotinoidok közül legtöbbször a ß-karotinnal találkozunk, főleg provitamin hatása és nagy gyakorisága miatt. A provitamin hatás azt jelenti, hogy megfelelő körülmények között A- vitamin képződik belőle, ez a folyamat azonban csak az állati szervezetben játszódik le, ezért A-vitamint csak állati eredetű élelmiszerekből tudunk felvenni. A növényekben azonban igen nagy számban fordulnak elő egyéb karotinoidok is (pl. likopin, lutein, zeaxantin) amelyek antioxidáns hatása szintén jelentős. A karotinoidoknál elsősorban az elsőrendű antioxidáns hatás érvényesül.

Számos vizsgálatban tanulmányozták az antioxidáns vitaminbevitel hatását a táplálkozással összefüggő megbetegedések, elsősorban a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos megbetegedések gyakoriságának, illetve az azokból származó halálozások alakulására. E megfigyelések lényege röviden a következőkben foglalható össze. Az antioxidáns vitaminok közül a C-vitaminnál a hiány állapot okoz keringési rendszert károsító hatást, bizonyos tumorfajták esetében védő jelleget biztosít, de az antioxidáns szerepe főleg a karotin és tokoferol regenerálásában van. A napi szükségleten (60 mg) felüli adás felesleges. Az E- vitamin a szív-érrendszeri megbetegedések megelőzésében játszik elsődleges szerepet. A mellékhatása (fokozott vérzékenység) miatt az a-tokoferolnak a napi szükségletnél (12 mg) nagyobb bevitele egészséges embereknél nem indokolt. A karotinoidok a napi szükségleten belüli (6 mg /3-karotin) bevitele nagyon hasznos mind a szív-érrendszeri, mind a tumoros megbetegedések megelőzésében. Megelőzési célra való, nagyobb dózisú alkalmazása az irodalmi adatok alapján azonban nagyon megfontolandó. Az antioxidáns vitaminok együttes alkalmazása az eddigi eredmények alapján hatásosabb, mint külön-külön történő bevitele. Az élő szervezetben ugyanis az antioxidánsok, ezen belül a vitaminok, egységes, egymásra épülő rendszert alkotnak. Ez a rendszer legjobban, természetes formában (gyümölcs, zöldség, gyógynövények) való fogyasztása révén érvényesül. Egyedülálló, nagy dózisú antioxidáns bevitele könnyen káros hatássá csaphat át. Flavonoidok és egyéb polifenolos vegyületek.

A Naturlife.hu oldalain található információk tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek. Nem helyettesíthetik szakember véleményét, a velük való személyes megbeszélést és kivizsgálást. Nem adhatnak választ betegségekkel illetve azok gyógymódjaival kapcsolatos kérdésekre.

forrás: www.szivorvos.hu, http://ttk.ektf.hu